s a hetedik napon későn ébredve
hosszan nézte a kijelzőket
a szomszéd fűje sok filterrel ma is zöldebb
mások maszkjában hangos tükörként
magát torzszülöttként látta meg
semmi sincs a helyén?
szaladni kell itt is ott is agyrém
egy halom munka van még
meg a kötelező családi ebéd
ahol finom aranyos mindenki
de ott nyom a rahedli
dolog
ami a fejben folyton ott forog
szédült a szíve, dobogott a torkán
s a döcögős délután után
megnyúzott árnyéka
korán terült rá az ágyra
majd sokáig fetrengve látta
hogy ez mind nem jó
sóhajjal indult az álomhajó
zavaros vizek tája
kísérte útjára az alvó lelket
pár órára csend lett
aztán jött is az újabb kezdet
de se előtte se utána
nem tudott, nem lehetett
ezért, tehát,
nem pihent meg
